Valaki Jár a Fák Hegyén
Platon Karataev
Valaki jár a fák hegyén
Ki gyújtja s oltja csillagod
Csak az nem fél kit a remény
Már végképp magára hagyott
Én félek még reménykedem
Ez a megtartó irgalom
A gondviselő félelem
Kísért eddigi utamon
Valaki jár a fák hegyén
Vajon amikor zuhanok
Meggyújt-e akkor még az én
Tüzemnél egy új csillagot
Vagy engem is egyetlenegy
Sötétlő maggá összenyom
S nem villantja föl lelkemet
Egy megszülető csillagon
Valaki jár a fák hegyén
Mondják úr minden porszemen
Mondják hogy maga a remény
Mondják maga a félelem
